Mérete: 60314
hektár
Üzemeltető:
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága
cim: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 52.
telefon: (1) 391-4610
Tájékoztató:
A Dunakanyart övező erdővel borított hegységeket és az Ipoly völgyének még viszonylag
érintetlen szakaszát magába foglaló Duna-Ipoly Nemzeti Parkot 1997-ben alapították.
A védett terület nagysága 60 314 ha.
A nemzeti park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek,
a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága,
amely határainkon belül egyedülálló. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága számos
tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület kezelését is ellátja. A Budai Tájvédelmi
Körzet Szénások-hegycsoportja 1995-től az Európa Tanács Európa Diplomás területe,
mely az itt található természeti értékek nemzetközi fontosságát hivatott elismerni.
A főváros közelsége miatt a térségre ható környezeti ártalmak az ország más tájegységeihez
viszonyítva hatványozottan jelentkeznek, ezért a természeti környezet védelme különösen
nagy erőfeszítéseket igényel. Az értékek megóvásán túl a nemzeti park lehetőséget
teremt a helyi közösségek és látogatók számára a szabadidő kulturált eltöltésére
ökoturisztikai szolgáltatások biztosításával, valamint nagy hangsúlyt fektet az
oktató-ismeretterjesztő munkára is.
A Dunába, illetve az Ipolyba ömlő patakok, valamint a Pilis karsztvízkészlete kiemelkedő
jelentőségű víztani értéket alkotnak. A felszín alatti kincsekhez tartoznak a barlangok
is, melyekből a Pilisben több mint 200 található - a legismertebbek a Leány-, a Legény-
és a Sátorkőpusztai-barlang -, de a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben is előfordulnak.
A Börzsöny leginkább várairól nevezetes, de a vizek hegysége is: három nagy patakját
335 forrás táplálja, melyből negyvennél több 600 m fölött ered. A Visegrádi-andezithegységben
a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék vadregényes szurdoka éppoly lenyűgöző, mint a
szél, a fagy és víz formálta Thirring-szikla és Vadálló-kövek. A nemzeti park csaknem
egész területére jellemző a többé-kevésbé zárt erdőtakaró
Rendkívül összetett növényzetét az ártéri növénytársulásoktól a homokpusztagyepeken
keresztül a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig gazdag változatosság
jellemzi. Ritka növényei a magyarföldi husáng, különböző kosborok és tárnicsok. Jellemző
fajai a réti iszalag és a csikófark. A pilisi len a világon sehol máshol nem fordul elő.
Állatvilágát sok más mellett ritka endemikus csigafajok, a bödöncsiga és a rajzos
csiga alkotják. A rovarok közül megtalálható itt a fűrészlábú szöcske, a fóti boglárkalepke,
de találkozhatunk számos kétéltűvel és hüllővel, a foltos szalamandrával és a pannon
gyíkkal is. Értékes bennszülött halfaja a Petényi-márna. Igen gazdag madárvilágának
ragadozói közül kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv
állománya. Él itt továbbá fekete gólya, fehérhátú fakopáncs, rétisas, bukóréce. A
barlangokban népes denevérkolóniák élnek: csonkafülű denevér, nagyfülű denevér, pisze
denevér. Több védett cickány- és pelefaj, hiúz és vidra is él e területen.
|
